Egy boldogtalan asszony Hedwig Courths Mahler

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

ismeretlen volt sz�m�ra, �s csod�lkozva nyitotta fel a bor�t�kot. A lev�l nem volt hossz�:
Tisztelt Kegyelmes Kisasszony!
Mint kor�n elhunyt �desapja r�gi bar�tja �s munkat�rsa s�rgQsen k�rem, �nt, adjon
lehetQs�get egy n�gyszemk�zti besz�lget�sre. Fontos k�zlendQm van az �n sz�m�ra. Nagyon
�r�ln�k, ha azonnal meg�zenn�, hol �s mikor tal�lkozhatn�k �nnel egyed�l �s zavartalanul. A
legm�lyebb tisztelettel:
Heinrich Krause m�rnQk Poste restante Berlin, 7. sz. postahivatal.
Ria k�l�n�s �rz�ssel olvasta a levelet. Pillant�s�t a n�vre szegezte. Heinrich Krause? Apja
egyik bar�tja �s munkat�rsa? Hisz m�r hallotta ezt a nevet! Igen, term�szetesen, az anyja annak
idej�n megnevezte apj�nak azt a koll�g�j�t, aki rendezni akarta a hagyat�kot, azut�n csal�s
miatt kis h�j�n beb�rt�n�zt�k. A f�rfi azonban Amerik�ba sz�k�tt, �gy mondta az anyja. Vajon
ez az a Heinrich Krause, aki most besz�lni akar vele? �s mit
akarhat? Miiyen fontos k�zlendQje van sz�m�ra?
Legsz�vesebben elutas�totta volna, mert valami megmagyar�zhatatlan rossz �rz�s vett rajta
erQt. Hosszas haboz�s ut�n azonban �gy hat�rozott, hogy fogadja a f�rfit, �s meghallgatja a
mondanivalój�t. Tal�n csak k�reget�srQl van szó.
�gy gyors elhat�roz�ssal a k�vetkezQket �rta a megadott c�mre:
Tisztelt Uram!
Holnap �s holnaput�n d�lelQtt tizenegy ór�tól a rendelkez�s�re �llok.
Tisztelettel: Maria Rottmann
A lelke m�ly�n valami azt s�gta Ri�nak, hogy ne tegyen eml�t�st Heinz-nek errQl a lev�lrQl.
A fiatalember estefel� �rte j�tt, hogy egy ór�csk�ra �tmenjen vele Weiner�khez. Fiv�rhez illQ
módon mindig gondja volt r�, hogy a l�ny sz�m�ra ne legyenek t�l hossz�ak az est�k.
Heinz m�g mindig nem heverte ki az Qt �rt csap�sokat, r�ad�sul minden erej�t az �zletnek
kellett szentelnie. Ott is annyi minden szakadt r�, hogy szorgalmasan kellett dolgoznia, ha �rr�
akart lenni a neh�zs�geken.
Heinz kifejezetten �r�lt is ennek, mert a munka elterelte a figyelm�t a f�jdalomról, �s lassan
visszaadta a lelki egyens�ly�t. Minden szenved�s k�zepette �gy vonzotta a sz�ve Ri�hoz, mint
egy v�delemre szoruló testv�rhez. Az ir�nta t�pl�lt felelQss�g�rzet neki mag�nak is belsQ tart�st
adott, �s ez�ltal lelkileg �szrev�tlen�l k�zelebb ker�lt a l�nyhoz.
Most mint a testv�rek, �gy s�t�ltak egym�s mellett a lebukó nap utolsó sugaraitól k�s�rve
ezen a k�sQ ny�ri est�n. Csak ritk�n szóltak egym�shoz. Gondolataik a dr�ga halottakn�l
idQztek.
-Hossz�ak lettek sz�modra a napok? - t�rte meg v�g�l Heinz a csendet.
- Napk�zben sok a dolgom, csak az est�k tqnnek hossz�nak.
- Nem akarod megk�rni Lotte Wernert, hogy k�lt�zz�n �t hozz�d egy idQre? Minden
bizonnyal sz�vesen megtenn� a kedved�rt ezt a bar�ti szolg�latot. Csak addig lenne erre
sz�ks�g, am�g eld�ntj�k, mi legyen a j�vQben - mondta Heinz, �s szeretettel pillantott le a l�ny
lehajtott fejecsk�j�re.
Ria a r�gi f�l�nks�g�vel futólag r�n�zett.
- Ha �gy gondolod, megk�rhetem r� Lott�t: - felelte elfogódottan.
- Azt hiszem, jót fog tenni neked. Hiszen kedveled Lotte Wernert, igaz?
A l�ny bólintott.
- Nagyon. P az egyetlen bar�tnQm. Szeretem Qt - mondta melegen.
Ria sz�ve hangosan �s nyugtalanul kalap�lt. Milyen csod�latos lett volna, ha Heinz
�nsz�nt�ból t�rQd�tt volna vele! De puszt�n az�rt tette, mert ez volt apja utolsó k�v�ns�ga.
- Engem ne f�lts, Heinz! Csup�n azt szeretn�m, ha miattam v�gre nem kellene elk�lt�zn�d a
saj�t h�zadból.
- Kisl�ny, tedd meg nekem azt a sz�vess�get, hogy nem besz�lsz errQl! Ilyesmire m�g csak
ne is gondolj! Ezt m�r csak �gy k�veteli a jó erk�lcs, hogy ne lakjunk egy�tt, pedig a mi
eset�nkben ez lenne a legjobb �s a legegyszerqbb.
Olyan nyugodtan mondta mindezt, mintha valóban az lenne a legterm�szetesebb, hogy igazi
testv�rekk�nt egy fed�l alatt �ljenek.
Werner�kn�l, mint mindig, sz�v�lyesen fogadt�k Qket. Ott tal�lt�k Walter Meistert, aki
mostan�ban szinte mindennapos vend�g volt a Werner csal�dn�l.
M�g mindig hadil�bon �llt Lott�val, illetve az Qvele. De a l�ny viselked�s�ben egyre ink�bb
valamif�le bizonytalans�g mutatkozott.
A Werner csal�d �s Walter Meister minden tQl�k telhetQt megtettek annak �rdek�ben, hogy
Heinz �s Ria figyelm�t elterelj�k a gy�szról, �s felvid�ts�k Qket. Heinz megk�rte Lotte Wernert,
k�lt�zz�n �t egy idQre Ri�hoz.
Lotte haboz�s n�lk�l bele is egyezett.
- M�r r�gen szólnod kellett volna, Ria, s akkor m�r kor�bban �tmentem volna hozz�d -
mondta a l�ny, �s �tkarolta Ria v�ll�t.
- Szeg�nyk�m, hiszen alapj�ban v�ve m�sodszor lett�l �rva.
A k�t fiatal l�ny megbesz�lte, hogy Ria m�snap d�lut�n kocsival elj�n Lott��rt, azt�n Ria
Heinzzel �s Walterrel hazaindult. �tk�zben Walter a r� jellemzQ �l�nks�ggel meg�ll�s n�lk�l
fecsegett, m�g k�t �tit�rsa csak n�ha szólt egy-egy szót.
A Matern-villa kapuj�ban az urak elb�cs�ztak Ri�tól, Q pedig besurrant a h�zba.
Heinz �s Walter cigarett�zva bandukolt lassan a tó ment�n Walter vill�ja fel�. Egy darabig
hallgattak, azt�n Heinz v�ratlanul �gy szólt:
- Mit kezdjek most Ri�val? Nem tudsz valami jó tan�csot adni?
- Dehogynem - szippantott Walter m�g egyet a cigarett�j�ból. - M�ghozz� nagyon jót.
- Nos?
- Vedd feles�g�l!
- MegQr�lt�l? - csattant fel Heinz.
- Nem. �pp ellenkezQleg, ritk�n vannak ilyen �rtelmes �tleteim. Mindazon�ltal csak az�rt
adom neked ezt a tan�csot, mert ismerem a józan, nyugodt term�szetedet. Egy rajongó ifj�nak
nem mondan�k ilyet. B�r r�viddel ezelQtt m�g a Tannhausert j�tszottad, de ha nem t�vedek,
V�nusz asszony mostanra elvesztette a hatalm�t f�l�tted.
- Ennek a t�ved�snek m�r v�ge - felelte Heinz komoran.
- Na igen. �s a h�zass�gról vallott józan n�zeteidet tekintve nincs egyszerqbb v�lasz a
k�rd�sedre, mint hogy feles�g�l veszed Ria Rottmannt. A szel�ds�ge �s a simul�konys�ga
pomp�san illik a te kiss� parancsoló term�szetedhez, �s e h�zass�g r�ven a j�vQje sem
aggasztana. Hogyan tudn�d m�sk�l�nben t�k�letesen teljes�teni ap�d k�v�ns�g�t?
Min�l tov�bb �rvelt Walter, Heinz ann�l ink�bb elgondolkodott A tan�csot, mely elQsz�r oly
k�ptelennek tqnt sz�m�ra, m�gsem tudta minden tov�bbi n�lk�l elvetni.
Amit a h�zass�gtól elv�rt, azt R�a �pp�gy megadhatta neki, mint m�s nQ. Nem v�gyott nagy
szenved�lyre, mert az �gyis csak terhes lett volna sz�m�ra. Ri�bol jó h�ziasszony v�lna, �s nem
k�nozn� Qt a szem�lyis�g�vel szemben t�masztott ig�nyeivel. A legkisebb zavar n�lk�l
beilleszkedne az �let�be. Ellenszenves nem volt sz�m�ra a l�ny, �pp ellenkezQleg, az utóbbi
idQben vonzalmat �rzett ir�nta. Csinos is volt �s eg�szs�ges, ahogy azt Walter az im�nt
helyesen mondta. Ezenk�v�l �gy valóban t�k�letesen eleget tenne apja óhaj�nak.
A k�t bar�t n�m�n tette meg a h�tral�vQ utat a Meister-vill�ig.
- Gondolkodni fogok a dolgon, Walter. A tan�csod egy�ltal�n nem rossz - jegyezte meg
Heinz, mielQtt ki-ki elvonult a saj�t szob�j�ba. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Linki